Jó néhány éve jártunk már Hohe Wand-on. Már tél volt és az egész hegy ködbe burkolódzott. Akkor egy skiccelt falrajzzal jöttünk (mert akkor még nem volt az interneten semmi infó...), de a köd miatt nem találtuk meg a beszállást. Kerestük egy darabig, aztán azt mondtuk: Pokolba a kalauzzal, másszunk valamit. Bohóckodtunk, aztán az lett a vége az egésznek, hogy beleereszkedtünk egy 50 méteres áthajlásba. Szerencsére a kötél legvégénél találtunk egy nittet, amihez oda tudtam lengeni és kikötni magam, és így megúsztuk a felpruszikolást.

Akkortájt még 8-assal ereszkedtünk, és választó karabinert kötöttünk a nyolcas fölé, hogy szétválassza a kötelet. Az meg persze úgy összegabalyodott, hogy teljesen rászorult a nyolcasra. Se föl, se le. A haverom egy darabig lógott az 50 méteres áthajlásban, aztán vagy fél óra alatt végül is megoldotta a problémát. Szumma szummárum ritka egy sz*r mászás volt. El is határoztuk, hogy ide soha többet nem jövünk…

Aztán lett egy szabad hétvégi napunk és bevillant, hogy Hohe wand közel van. Egy 1 napos mászásra pont megfelelő. Felmentem az internetre és találtam egy utat, ami V-ös, 150m hosszú, és a beszállásnál emléktábla található. Zsír. Így óriás ködben is meg fogjuk találni a beszállást.

Hohe Wand nagy csalódás volt, ezúttal pozitív értelemben. Bár sokan voltunk, (utánunk vagy négy parti indult el) de a hely gyönyörű. Csak egy-két siklóernyős zavarja meg néha-néha a kilátást. Egyszer mindenképp érdemes kimenni mászni!